......Ó, gonddal teljes éjjel,
s imádatával annak,
kiért először égek!
Tüzes bor a szemében,
beszéde, mint a bársony,
- virágba öltözött kert,
száján angyal varázst fú...
És amit fátyla közt rejt:
merő arany meg illat...
Oly tiszta, mint a csermely,
szomjas szivek jutalma.
Tündér-e ő vagy ember?
Mindkettőnél különb lény?
Nem tudtam panaszáról
eddig szerelmesemnek,
csak a követ szavából,
s ez bánattal lepett meg:
a szenvedély sulyától
megtörve roskadozván,
fél-élő, fél-halott már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése