ha csak egyszerűen átölel s Te keblére bújsz
ha édes hangja mesél és térdére borulsz
mikor megnyugvás kell, s ő dúdol egy dallamot
egy szavától, mozdulatától minden elmúlik mi addig bánthatott
újra felnézel öléből s ő rád nevet
szád remegve mondja ki az édes nevet
szeretlek anya Te nem is vagy ember
hisz egy angyal az ki most átjárja szívem-e két csodálatos szemmel
szólj még! énekelj nekem!
tenyeredbe bújva arcom újra szeplőtelen
mindig is gyermek leszek
míg-e két kézbe temetkezhetek
míg csodálatos fürtjeid, mint ezüsttel szőtt lágy selyem- kényezteti tenyerem
míg drága két karod szeretőn rám simul s bennem minden harcom megpihen
én addig kócos gyermek vagyok s maradok
s ha a világot tehetném lábad elé- az is kevés volna, mit mindezért adhatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése