Muallim: A padon egy napon, nélküled

Itt álldogálok, nézem
a bokrokat, a köveket
pici hangyák sietnek
élnek a sötét résekben

az árnyas pad most üres
valami görcsöl a szememben
közelebb lépek, megérintem
az árnyékok takarják, meleg

a térdünk félve összeért
csak úgy borultam feléd
arcodra arcom símúlt
szánk alig szembe fordult

szédületesek a hangyák
egymáson is csak átfutnak
labirintus lelkük monoton
ujjammal igazgatom

szembenézek, mossa fejét
forgatja, áh, ezt nem értem én
nem lát, vagy mi van?
én ezt nem bírom. Hol vagy?

néztem a szemed, becsuktad
rá halványan csókot nyomtam
sós volt, mint most nekem
a padon egy napon, nélküled...