állok a metróban
lökdösnek jobbra balra
siet a tömeg
és én csak vagyok,
nézem az arcokat
egy sem viszonoz
valami fék húz bennem
azért sem lépek
mint árban a gally
valamiben megakad
örvénycsikot húz
lesodorják sálam
nincs ki hozzám szólna
de lesz majd egy szempár
néz és csak úgy megáll
nem beszélünk, belül
a csend összeköt
és tisztán üzen
igen ő az ki megjött
újabb szerelvény
sodrás közénk
vacak egy állomás
eltűnt látomás
állok a metróban
lökdösnek jobbra balra
ő meg sehol a sodrásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése