Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. február 25., csütörtök

Muallim: Hűvös kalapács


Nagy az ív, amott a romtól indul,
fel egészen, majd épp abbamarad
magunkra gondolok nem előszőr
életem már többször így lefutott
kiszenvedett, és tudom mi vár ránk
Kit érdekel, magam húzom tovább

akarom a véget, megmutatni,
ne zavarjatok, és küldjetek át
lehet ,sokan leszünk, könnyes hágón
leszáll az éj, a hűvös kalapács
végleg lesújt, fröcsköl a táj, vörös
alkonyba, patakká, folyóvá vált

kezed akkor engedem szivárvány
mellőlem tép ki a vihar, orkán
utolsó szavam a belenyugvás
szerelmes kézszorítás, pillantás
futó filmszalag, szakadt rohanás
álmodott egymásbakapaszkodás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése