kinyúlnak, szabaduljak Tőled
menekülnek a fénytől, mindentől
közben fölzabálnak meztelenül
csak maradj veszteg, lidérces álom
elhajított, férges rothadó gyümölcs
Barangolok kószán, képek között
rendezem az összevisszaságot
hiába jöttök üres, kivasalt lapok
nem kell a szín, kifakuló emlékezet
várlak, hátradőlve, semmi vonalán
besöpröm, sok agyongyötört sor
begyűröm mindet,belököm a fiókot
Ha nem tudnám, hogy vagy valahol
kereslek még, ami már kiüresedett
kong, azért belenézek egy cseppért
mindíg utoljára, és csak a szomjam
kopott ütemek, zavaros lépések
olyan sötét, mély árnyék és viszhang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése