Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. február 14., vasárnap

Muallim: Nincs remény


Mit is mondjak
habogjak
mert bölcs ,csillagész
nem vagyok, picit akarok
hangyaközelben, egy ici levélkét
valami sugaracskát
meleget, lélektelen testnek
nem sokat, egy cseppet
hogyan mondjam, mutassam
itt nem megy semmi
kiborulok, szenvedés
elmegyek, messzi hotelba
padlásán egy szobába
kizárom tőletek magam
hanyatt nézem a foltot
ami egyre nagyobb
eláraszt, ettől
ettől szabaduljak, szerelem!
Pici hangyák nem több
éget már kívűl belül
odujuk sok apró lyuk
villog minden már
a fényt se bírom
nekik se lámpájuk se ablakuk
lehúztam redőnyöm, nekem se
legyen jobb, elhagyom magam
nem iszom, nem eszem
inkább gebedjek meg
dobálom, izzadok, erre nincs
szer se tilalom
ki kell szenvedni, gyalog menni
addíg, hol a Nap eltűnik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése