Annyira akarom, de nagyon
markolom a levegőt, húzom
magamba gyűröm, beverem
falakat, sziklát repesztek
nem érdekel ha nem megy
akkor is ordítva nekimegyek
felugrok, kitörök üveget
süvítve csapok, irtó erővel
csak foghassam a szálat
póknál vékonyabb lehellet
érjen hozzám atomnyira
végtelen kis pillanatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése