Szabó Lőrinc
költő, műfordító
"Időtlen fények közt repűltem a
fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én."
***
"A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,
s mert segítette az emlékezet,
kezdte szavakká alakítani
a világomat."
***
"Kedves, ne szólj. Igy, csöndesen,
pihenj velem:
árván egymásba-menekült
szegények kincse ez a szerelem."
***
"Életed úgy az életembe áradt,
hogy elvesztettem magamat: egész
tested testemben él s én öntudatlan
nyújtózom el lobogó ereidben."
***
"Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos"
***
"Szeretnélek kibontani,
s vigyázva összerakni ujra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem."
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése