Charles Algernon Swinburne: Versengés

Ha a szerelem rózsa,

hadd legyek én levél,

életünk együtt nőne

bús és dalos időbe

- dúlt rét, virágos róna,

ősz bánat s édes kéj -,

ha a szerelem rózsa,

hadd legyek én levél.

Ha vers volnék a dalban,

s dallam a szerelem,

énekben egyesülnénk,

ajk-ajkon üdvözülnénk,

s csók, csattogó madárhad

zengne esős delen,

ha vers volnék a dalban

s dallam a szerelem.

Ha te édes, az élet,

s én kedvesed, halál,

együtt sütnénk, havaznánk,

s míg március csókot dob ránk,

míg nárcisz s harkály éled

eperízü szélre vár -

ha te édes, az élet,

s én kedvesed, halál.

Ha bánat rabja volnál,

s öröm apródja én,

játsznánk ősszel, tavasszal,

csellel, édes szavakkal,

könnyekkel, éjjel, nappal,

nevetve lány s legény -

ha bánat rabja volnál,

s öröm apródja én.

Ha te április hölgye

s én májusnak ura,

legyeznél gyenge ággal,

beszórnálak virággal,

míg a nappal árnyak völgye

s az éj fényes, fura -

ha te április hölgye

s én májusnak ura.

Ha te örömkirálynő,

és én a kínkirály,

Kupidót együtt lessük,

csalfa szárnyát lenyessük,

táncot mértékre jár ő,

zablát kap, pórul jár -

ha te örömkirálynő

és én a kínkirály.

/Fordította: Hajnal Anna/