sötét éjszakákon hallom
panaszod síró
ezüst-harang szavát
éjféli ködök takarják
az utat Hozzád
-hány álmunk ment tönkre már
a ´távol´sziklafalán!?
… vágyaim
miért nem maradtok
fent az égen
a mély kéken
kényelmetek ölében
miért lesztek
földre hulló
fergeteg vert
kín torzított homokszemek?
mert lent szebb!
… mikor arcán
mosoly ébred
lázas szorongás
lobog szemében
-tekintete engem keres-
… öröm tölt el
szeretnék egy lenni vele!
----
… majd ha a hajnal
bíborba öltözteti a láthatárt
-színt kapnak a kifakult csodák-
a szirmok esőjében
két hontalan vágy
egymásra talál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése