.kaktusz

Tudod arra gondoltam,

hogy egy szál virág az emberben az,

akire azt mondhatja, ez én vagyok,

de rengeteg apró magot fúj arra a szél,

végül ott áll egy hatalmas rét közepén,

ahol sok másik virág is van,

és sok a haszontalan növény, a dudva,

amik valójában nem hozzá tartoznak,

őket csak az idők során befogadta,

és így együtt egy tarka rétet alkotnak,

annyi a sok más virág,

a sok idegen növény,

a nem hozzá tartozó,

a befogadott idegen érzés,

idegen, máshonnan jött gondolat,

hogy a sokadalomban rá sem ismer magára,

a saját érzéseire, a saját gondolatára,

együtt az egész a rét,

de vajon melyik lehetek a sok közül én,

nehéz eldönteni, annyira összenőtt

az én, és a körülölelő nagyvilág,

az ember nem látja, önmagát

rétnek hiszi, ha látná, talán

akkor se ismerné fel a sokadalomban,

amíg valaki rá nem mutat

az ezernyi tarka virág,

és a haszontalan gyom között,

látod, ez vagy Te, ez a színes,

ez az illatos, önmagában is értékes,

hogy valaki a tömegben is

messziről meglássa, a másikat felismerje,

hogy kézen fogva önmagához elvezesse,

ahhoz kell a falakon is átlátó,

nagy-nagy szeretet.

2010. 03. 28.