Ünnep leszel lelkemben
kivágom ajtóm, csak gyere
széthasítom, zászló-lepedőm
szél lobogja őrült boldogságom
megvágom ujjam, ne csak álom
ázzak szét, orkánban hasadjak
felhők csendjének, csipkés fodra
lehelleted áramoljon szét bennem
ússzak aztán súlytalan testedre
szorítom szabadon, mindened
betakarom lázas mindenemmel
csak jőjj már csendes éjjel
veled érjen hajnal fénye
érjen markomban, lazán
engedj újból édes hozzád
míg a nap nem süt rád
hajnali szellő nem fúj
ajtónk se csapja ránk
hűs tested nem ér
megint hozzám
ma is felébredtem
ma megint más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése