SorsomTavaszváró teraszán,
fakadó barkák ölelésében,
helyed keresed szilaj szívem
kamrája sötétjében.
Kutakodsz bennem,
lelkemben véled hallani
csízek, cinegék dalát.
Testünk egybefonódásakor
érzed sajátod nyugalmát.
Összetartozva
együtt könnyebb,
mint napnak a holdnak,
Egymás nélkül Ők is
fénytelen ridegen ragyognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése