(fragment)
Pourqui sous tes cheveux me cacher ton visage?
Laisse mes doigts jaloux écarter ce nuage:
Rougis-tu d'être belle, ô charme de mes yeux?
L'aurore, ainsi que toi, de ses roses s'ombrage.
Pudeur! honte céleste! instinct mystérieux,
Ce qui brille le plus se voile davantage;
Comme si la beauté, cette divine image,
N'était faite que pour les cieux!
***
Alphonse de Lamartine: SZERELMES ÉNEK
(részlet)
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az ujjaim között e felleg hadd oszoljon -
szépségedért pirulsz, mikor szemem igéz?
A hajnal ugyanígy magára tűzpirost von -
szemérmes ösztönök! Égi szégyenkezés!
Könnyű fátylaiból a tündöklést kibontom,
e szépséget - hogy az isteneknek ragyogjon -
mennyben alkotta égi kéz.
/Baranyai Ferenc fordítása/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése