Szőttem szőttem szőttem
bontottam fejtettem tagadtam
féltem sírtam jajgattam
magamat gyászoltam
de most már itt vagy végre
bolyongó odüsszeuszom
- Hátmégiscsakmegjöttél!-
kiáltom
kiáltanám
de elakadt bennem az élet is
csönddé váltam
és mozdulatlanná
kezem se babrál
nyugton ölemben
pihen
- hát így ölellek -
nem érintlek
nem eresztlek
Nem bánom küklopszjaid
hókarú nauszikák emlékeit
kirkék bosszúságait
calypsok és
volt-szirének próbálkozásait
A te próbád az út volt amivel érkeztél
az enyém a türelem amivel vártalak
Jöttél mert jöhettél
vártalak mert várhattalak
Jöttél mert jöhettél
vártalak mert várhattalak
Kit érdekel az egymás nélkül volt idő
a többi már úgyis a miénk
és még örökkévalóságra is futja
hallelúja hallelúja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése