Ellen Nitt: Ha ismerlek gyerekkoromban

Ha ismerlek gyerekkoromban,

biztosan neked ajándékozom

sárga kis hólapátomat,

piros homoklapátomat,

s a csillagokkal telefestett kék vödrömet,

minden pitypangtól aranypöttyös rétet,

a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit,

a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket

és a leghosszabb csúszdát, amit csak ismerek.

A hordókat csorgó ereszek alján,

feketén csillogó vizükkel,

feketén csilladozó, mély vizükkel,

a víz alatt lakó meséket is,

a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról,

(a mélyben úsznak, mégis szédítő magasan!)

s arról a furcsa sajdulásról,

amely lehajló tarkómat súrolta,

mint egy madár,

vagy lélek,

vagy golyó.

És azt hiszem,

a sárga mackót,

a szegény, kopott orrú sárga mackót,

minden titkával együtt –

neked ajándékoztam volna azt is,

utána sírdogáltam volna,

magam sem értve:

a veszteségtől-e, vagy örömömben.