Én a szomorúságot úgy élem meg, hogy a környezetem boldogabb nálam és fordítva.
Ha egyedül vagyunk az egészen más, ott magunk, a tárgyak, a zene, a gondolatok süllyesztenek vagy emelnek fel az egekig.
Ritka pillanatok ezek.
Ha mindenkibe belelátnánk tisztán, nem is lennénk érdekesek...
Siess úgy, hogy magadban sétálj!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése