Netelka : Máglyák és patakok

Két szemed két lobogó máglya,

két kezed két hűs vizű patak.
Felperzsel tekinteted lángja,
s körém úsznak csiklandó halak.

Te vagy a tűz, és te vagy a víz,
tombolnak benned az elemek,
bár volna még kezed tízszer tíz,
s lobbanna rám százezer szemed!

Ha egyszer majd messze kell mennem,
szemedből lángnyelvet lopok,
s hogy kezedet sose feledjem,
megölelek minden patakot