kibontom szárnyad
napként melengetem
feloldom lelked, vágyad
csiszolt gyémánt nekem
csókunkból szövöm ágyunk
megálmodom holnapunk
ketté törve láncunk
együtt szabadok vagyunk
S Te kitárod szíved
minden zeg-zugát
mit magadban cipeltél
egy évezreden át
Gördülnek a nehéz kövek
s kivirul benned a táj
sarjadnak a zöld friss rügyek
múltad csitul, már nem is fáj
szorgosan kertészkedem
be is zárhatsz örökre
fizetésem szerelem
s gyönyör a kert gyümölcse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése