Jó ide jönnöm, ez a sarkon egy kávézó
végre egyedül, egy szék egy asztal
nem kell több, ide ne üljön senki, senki
van hely odébb, itt minden az enyém
a hamutartó, a pohár víz, a kávé, a kanál
nem adok senkinek, ma önző vagyok
morcos magányomban az asztalra borulok
gondolataim is kirakom, csak nézni,a semmit
azt akarom, ott hallom a villamosok, buszok
emberek sehol, csak sok beszéd, nevetés
de emberek sehol, különös világ, senki jár
minden zajos, befogom a fülem, fáj itt benn
nem hívott ma sem, sohasem, hisz ismeretlen
de hívhatott volna bárki, nem lennék most itt
várok az elsó piros autóra, JMM rendszámra
szemüveges pasira, kékruhás nagymamára
ezt játszom órák óta, a nap lassan meg lemegy
nem hívott ma sem, sohasem, hisz ismeretlen
de hívhatott volna bárki, nem lennék most itt
otthagyok öt százast, indulok,ja a szemüvegem
ugyan korom fekete , de a botom az fehér, kell..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése