Megjelensz előttem
száz és ezer alakban,
mint a szivárvány fenn az égen
és odalenn, a hűs vizű patakban
A fákon suttogó lomb
a te vágyódó sóhajod,
vágyakat adtál vergődő szívemnek
és a szó a számban némán dadog
Ha a pacsirtát hallom
én akkor rád gondolok,
és amikor ölelő nagy fenyő vagy
én érzem, finom, bódító illatod
Te vagy az égen a hold
s én vigyázom álmodat,
a fülesbagoly is neked bókolt
mikor éjjel utánozta hangodat
Megjelensz előttem
száz és ezer alakban,
mint aki már oly régről ismerős
pedig arcod, még nem is láttam
Gyönyörű lázban égek
de nincs gyógyszerem,
váratlanul besurrantál szívembe
mint egy bódító titkos szerelem
Megjelensz előttem
száz és ezer alakban,
és én egy gyönyörű zenét hallok
lelkem húrjai adnak szerenádot
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése