bomlanak a kerti virágok
szirmaikat ránk szórják
nekidőlök rég törzsének
álmodom vagy mit érzek
lassan hullámzik megölel
tündérfa, fehér keze simít
szellővel, kendővel édesít
árnyéka bólintva betakar
hallgatnám őket magasan
köztük lennék útközben
égben, szélben, levegőben
Te, szabadság, édes maga
adjon hitelt, szerelmet ma
szórja, hintse parazsát
ne elégett kották hamuját....
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése