.jpg)
tapintják, fodrozó hullámaid
belemélyednek, úsznak szét
nem bírom tovább, feladom én
hadd mondjam el most neked
mi az mikor csak úgy vezetek
dobálnak a hegyek, az eső
és nem érdekel hogy tépek
hullámzik a lelkem, az út meg minden
egyszer úgy is, látnokként érzem
olyan tavasz meg nyár önt el
könnyeimmel, szemedben múlok el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése