Vitorla kúszik a horizontra
majd lebukik és a csúcsa marad
Gyík a homokban fut árnyékára
hullám önti el feldobja egy sziklára
Dalolnak nyugágyamtól nem messze
gondolatim nálad járnak kedvesem
Szádon siklik csillog, rabod vagyok
húzom őrült lassan, ameddíg bírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése