Csitáry-Hock Tamás
újságíró és író
újságíró és író
Van
a találkozás... amit nem vársz. Ami váratlan... Vagyis... mégsem az...
Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül
érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás... önmagaddal... egy
másik emberben... Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás... Mert bár
együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem
is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz,
amikor megpillantod önmagadat... a másikban.
***
Akit szeretsz, azzal egy vagy, és mégis más. Az a csodálatos, hogy más.
Más, mint te, mégis, ugyanaz. Igen. Egyformának is kell lenni, és
különbözni is kell. De. Nem mindegy, hogy az egyformaság erősít-e, a
különbözőség kiegészít-e. Nem mindegy, miben hasonlít, és nem mindegy,
hogyan különbözik két ember. Csak akkor lesz tökéletes a kép, ha te pont
úgy vagy más, ahogy kell. És másnak kell lennünk. Hiszen két egyforma
darab nem egészíti ki egymást. Csak két különböző.
***
Nem
az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki
az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz
kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak,
amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan
szereted.
***
Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint
gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem
önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy
tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja
tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy,
hanem Ő.
***
Ha hallasz egy dalt, aminek a szövege megragad, számodra jelent valamit,
ha olvasol egy könyvet, egy idézetet, amiről érzed, hogy közöd van
hozzá, ha látsz egy gyönyörű tájat, ami megigéz, gyűjtsd magadba. De ne
öncélúan. Mert mindez egyszer értelmet nyer.
***
Lelkembe
jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a
lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy
pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat
vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A
lelkemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése