Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. augusztus 20., péntek

Muallim


Miről szól az emberiség fejlődése? A tudás halmozódik és egyre mélyebben tudjuk vizsgálni, térben és időben ( múltban ? ) a világunkat és ebből a tiszta ész logikájával alkotunk újabb és újabb képet a világunkról. Amikor fejlődésről beszélek, akkor az anyag egyre kisebb részeinek megismeréséről, mert minden élő és élettelen folyamatot ezek az "apróságok" döntenek el, amelyekből felépül a világunk. Ezeknek az "apróságoknak" a szintjén a véletlen folyamatok, törvényszerűségek az uralkodók és minél összetettebb egy rendszer, minél több "apró" dologból áll össze, a viselkedése annál determinisztikusabb. Mivel az ember sok apró dologból áll, ő már az ok-okozat szintjén ügyködik és nagyon is furcsállja és "képtelennek" tartja a kvantumjelenségeket, annyira, hogy képet már nem is tud hozzá társítani, így egy atomnak csak matematikai modellje létezik, szubatomi szinten meg új matematikai fogalmakkal lehet csak "operálni".


Valójában pedig az "Egész" teljesen egyforma, ugyanazon alkotóelemekből, "apróságokból" épül fel csak éppen az eloszlásuk a térben és időben ( múltban? ) más-más mintázatot, ha úgy tetszik formát eredményez. A mintázatok véletlen kialakulása, csomósodása hasonlóan a Conwey életjáték modelljéhez, változásokat, mozgásokat eredményez, hasonlóan a környezetünk történéseihez.


Amikor egy dologról beszélgetünk, analizáljuk, akkor a gondolkodás segítségével, tudással, ismeretekkel, tapasztalatokkal alkotunk modellt az agyunkban róla, függetlenül attól, hogy mekkora méretű dologról van szó. Erre mondjuk, hogy az agyban a külső környezetünk fogalmi szinten tükröződik, és biztosan nem a valóságot látja az agy, hanem az agyban leképzett világot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése