Boltíves fák alatt fütyül a remény,
bíbor felhők függönyén hárfa zenél.
Bársonnyal fedi érzéki vágyait,
billoggal bélyegzi álma fátylait.
Bágyadt fény kacsint fekete felhőre,
boldogan bújok hozzád, szívem őre.
Bámuljuk a csillagporos szép eget,
bizarr kép, mi az égre teremtetett.
Bolyhos kis takarónk ölében csend ül,
beszéd helyett halk tücsökzene zendül,
bajok nélkül összeforrunk nesztelen,
borda és az oldalborda egy helyen.
Bizalom röpít, pihentet lelkeden,
boltív alatt esküm örök szerelem!
Bádog színű hold pislákol vidáman,
boldog szívvel suttogom, hogy imádlak!
(2010. augusztus 18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése