Bársonyos hangomat kiszabom nadrágnak,
lehet tán belőle fekete pantalló,
három rőfnyi alkony elég sárga blúzra.
A mindenség cifra korzóján flangálok
kényes Don Juanként, deli dendi módra.
Az asszonnyá lustult föld csak üsse dobra:
„Megejteni készülsz a tavaszt – úgy hallom.”
Pökhendi vigyorral kacsintok a napra:
„Hát klassz így grasszálni a sima aszfalton.”
De mert az ég olyan szendén világoskék,
s szeretőm a föld, az új kosztümben járó,
nesztek a verseim, pojácák, nevetség,
mind szúrós és hasznos, mint a fogpiszkáló.
Ti asszonyok, akik buktok a testemre,
meg az a lány, aki úgy tesz, mint a húgom,
mosollyal dobjátok a poétát szembe,
azzal hímezem ki majd a dendi-blúzom.
(Hegedűs Géza fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése