Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. szeptember 10., péntek

Csak úgy: Padon


Az eső halkan dobolt, dalolt a hegy susogva
lágyan csókolt ajkad az ernyő alatt bújva

Megálltunk, a padra ültél
s én melléd, te átöleltél
combom raktam öledbe
s úgy bújtam a melledre
szívem hevesen kalapált
bordám feszítve majd' kiszállt

dadogott a száj, s a test beleremegett
összeért a váll, kéz szorította a kezet
egymásra nézve: szem beszélt a szemnek
egyszerre súgva: Édem - én sejtemből szeretlek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése