Ne írj! Fáradt vagyok, és szeretnék kihúnyni;
a szép nyár nélküled fáklyátlan szerelem.
Ha karom el nem ér, jobb néki már lehullni;
síron kopog, aki kopogtat szívemen.
Ne írj!
Ne írj! Legyünk halál, magunknak is csak emlék.
Kérdezd meg az Ég Urát, hogy szerettelek-e.
Hallgatásod mögül hallani, hogy szeretsz még,
menyország volna, mely nem fogad be sose.
Ne írj!
Ne írj! Tudom, ki vagy, s fáj rád gondolni, bízni;
hangod őrzi a múlt és gyakran hívogat.
Ne nyújts élő vizet annak, ki nem tud inni;
drága betük elém idéznék arcodat.
Ne írj!
Ne írd a szót, melyet olvasni nem merek már:
úgy érzem, az ragyog a mosolyodon át,
hangod abba ölel, amit a képzelet vár,
s csókod azzal süti szívembe parazsát.
Ne írj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése