pattognak a kukoricaszemek
szeretem az illatát,
valahogy a mezőket hozzák elém
valahol errefelé, sok az ilyen, hallottam
futok előre, tolom el magamtól a magas szárakat,
nem botlom meg
merre vagy,
oly magas minden, hangod sem hallom
de itt voltál nem sokkal, szivem ver,
egyre jobban
igen itt vagy,
fekszel kimerülve, zihál a melled, nézed a kéket
szemeden megcsillan egy könny,
rád vonza lüktetésem..
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése