A mocsár két partján áll egy fiú és egy lány.
Közöttük a rideg víz, sár és ingovány.
Nézik egymást riadtan "Hol rontottuk el?"
"Hogy került ily hirtelen közénk a meder?"
A kérdés csupán költői, hisz tudják ők a választ.
A Se veled se nélküled – játék csak kínt áraszt.
Próbálták, de nem sikerült egy szakaszra kerülni.
Szerelmük így elkárhozva fog pokolba merülni.
Nézik egymást szüntelen, mégis, mégis, mégis!
Az ész tudja, hogy nincs tovább, de a szív felkiált: mégis!
A fájdalom már fojtogat, a magány tüze éget.
Könnyezik a szerelem, melynek a búcsú vetett véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése