A lába csupaszon, a haja szétziláltan,
kákasátorban ült, térdéig meztelen;
azt hittem hirtelen, hogy tündérre találtam,
s szóltam: A rétre, mondd, eljönnél-e velem?
Szeméből rámsütött az a parázs tekintet,
amely, ha enged is, szép és győztes marad,
s szóltam: A szerelem hónapja hív ma minket,
mondd, járnál-e velem a sűrü fák alatt?
Akkor lábát a part füvében megtörölte,
másodszor is reám emelve a szemét,
s ült a virgonc leány váratlan eltünődve.
Ó! hogy zengett, zugott madárdaltól a rét!
A partokhoz a víz mily édesen csapódott!
S zöld, hosszu nád között láttam: felém siet,
láttam a gyönyörű, boldog, riadt vadócot,
haja szemébe hullt, s azon át nevetett.
(Nemes Nagy Ágnes)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése