Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2010. október 5., kedd

Harcos Katalin: Egyre feléd…

Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.

Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.

Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemben érted feszül az élet.
Közelebb jutok egyre feléd
sietek, míg végre hozzád érek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése