Tudja Kedves,
lágyan szólnak a távoli dallamok.
Szemébe nézek mélyen hallgatok,
a perc mi most dobban el,
minden érzelmet magában ölel.
Elfojtott lélegzet ,
szememben könny.
Csak a füst lehet az...
vagy a csendes öröm…
Megfogja kezem, nem szólalunk,
hisz mind ketten tudjuk ,
egyként szólna szavunk.
Beszél helyettünk a kéz a szem,
mi remegve egymásra talál görcsösen
Éhesen fal, a két ajak,
mint éhező, hús evő vadak
és már nem tudom én vagyok - e még
vagy a maga szíve az- mi mellkasomban ég
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése