Valami kell, de hogy mi, nem tudom.
Valami nincs, és kínoz a hiánya.
Elindulok, megállok félúton,
alászállok, s látom: meddő a bánya.
Vagy nem is meddő? Én vagyok hibás?
(Mert a hibás, az mindig én vagyok.)
Hogy ostoba, aki túl mélyre ás?
Hogy ami kincs, a felszínen ragyog?
Ó, felszín! Téged megsimítani!
Ó, bőr, ó, pelyhek, ó, kétféle hő
között a számtan! Él olyan, aki
meg nem borzong, ha hozzáér: ez ő?
Nem baj, ha nem vagy mély: elég közel
jönnöd. Hol tartottam? Valami kell…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése