Furcsa egy világ,
azt hinné az ember érthető,
egy darabig elolvad minden benne,
aztán széttöredezik apróra,
sivataggá változik,
a nap már nemcsak süt,
éget,
kiéget,
kiszárít,
kifehérít mindent,
ami élt köddé lesz.
Nem vagyok én,
csak egy pont.
a hatmilliárdból,
egy a Minden atomján,
aki csak úgy van,
elpusztíthatatlan,
örök és egy.
Csak "Az" jöjjön az bírja velem,
de senkire ne számítson,
mert egyedül vagyok,
játszom a billentyűkön,
hallom...,
föntről szól,
terebélyesen elterül,
bennem és köröttem.
hámozva...
VálaszTörlés