Monoton dobog a szív
unalmasan nézek körbe
fel a lépcsőn emberek mennek
egy ismerős idebiccent
támasztom a hőségben
nem is értem a beszédet
olyan foszlányok kígyótaga
cigifüst elnyúló ködvonala
néha elhúz egy motor
nem ülnek rajta
a kormányt egy sofőr sem fogja
furcsa világ, zsibbasztó csend
csak a hangyák surrognak
egy légy csapdos lassítva
megáll minden,elfekszik a város
süket, néma és vak
csak a kiserkenő vér ízét
a fájdalmat hallom, látom
egy forgó harap arrébb a szélbe
lerogyok, a földet érzem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése