Szeretném, ha meglátnám, nyílik az ajtó
mintha rejtett gondolatok nyitnának be
mintha a zuhanyrózsa ezerfelé spriccelne
dohányfüst ködéből kilógó szófoszlányok
mondatokká csokrosodó beszélgetések
üvegpohár széléig perdülő vörösbor
száraz ujjlenyomatok, koszcsíkok
ott ült, csak beszélt magáról meg a világról
az anyjáról , az apjáról, meg a lakásról
nem szóltam, a füst beborított, átemelt
ne lássam szemét, száját, mondatait
rejtőzködött, titkolta önmagát, a hatodik
csikket nyomta el, még töltöttem, megeredt
elmondta szerelmeit, nem kértem, figyeltem
nem is értettem, csak a füst meg a hamutartó
érdekelt, még egy hely volt benne, rágyújtott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése