Mikor kitárom ablakom, az mosoly
messzebb néznék túl a falakon
tükrömben rád gondolok, az mosoly
borotvám sercegve lassan lehúzom
nem találom a zoknim, az mosoly
csak emiatt lekéstem a vonatom
mikor jön az est a nagy sötét majom
félve, szédelgve, hunyorgva kihajlok
üres a szobám, reszketnek a falak
villanyt sem, mert meglátom önmagam
kopogok fogamon, hajtsam az időt
legyen már reggel, egy nap, a következő
úgy lennék most átlátszó semmiből
betöltve faltól falig teret, időt
csak ne jussak magamba, tenyerem
soha de soha ne zúzzam üvegbe
csuklómon nem húzna vörös jelet
vagy szorítsd el, szeress és ne eressz…
:-)), azaz köszönöm.
VálaszTörlés