Valahol meg hallom a hegedűt
nekem legtöbbször sírva szól
árvák, mögötte szálló dallamok
tudnám a kezét előre vezetni
mint egy táncban, lett-légyottkor
forogni, kerengőzni terasz felé
hűs nyári szellő simogató ölén
már mindez fönn a szférák rejtjén.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése