A még enyhe Őszi szél
besurran az ablakon.
Gyengéden simogat
Megpihen a vállamon
szemem messze réved
csillagok mögé
egy arc hajol a semmiből
bús pillám elé
távolból felcseng a hangja
dúdol egy lágy, dallamot
s csókjainknak forró násza
még testemen, mit rajt' hagyott
Tudom, Ő is a vén holdat nézi
Hogy elhoz tán egy apró jelet.
-Ne várassuk, vidd el néki
Hamvadó, síró lelkemet
Így kérlelem könnyeimmel
a simogató őszi szelet
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése