Jajj de szeretném érezni mi a teljes semmi
nem olvasni, nem festeni, nem leírni, nem
úgy gondolom ehhez száguldanom kell
vonatra ülnöm tíz évre, menni mindíg, oda
hallani monoton hogy ütnek a sinek,kerekek
nem megállni, menjenek, húzzanak csíkot
színek keveredjenek, füstös naplementék
kék-fehér illatok vegyenek körbe, örvénybe
csillagvonalak, könnycseppek, didergések
érezzem hajnal első felfutó rolója porszagát
fájjon könyököm a hosszú ábrándok után
nézzem, szürke rohanó zúzottkővek folyóját
keresztbeálló fekete talpfák végtelen ritmusát
míg gondolataim kifolynak, megüresedve magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése