Ím, az éj szétfolyt az égen mint a tinta
szám még forró csókod ízét issza
ringatózom karodban
s minden szavad szívembe csobban
szólsz és mit ajkad üzen
végig suhan reszkető testemen,
s már érzem hevét, elgyengülök,
szád sarkában csókká törpülök
ott szeretnék maradni
a szegletében lakozni
s veled együtt nevetni
s ha hívsz-
testet öltve szeretni
vagy lehetnék apró könny
de ami örömtől jön
mert bánatod eltörölném sietve
ha ott laknék a szemedbe
jó lesz, mint kis virág a kezedbe
szoríts hát a kebledre
s ha gondolod, hogy lehetne
temess, ültess el a lelkedbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése