William Shakespeare : 154. szonett

The little Love-god lying once asleep,

Laid by his side his heart-inflaming brand,

Whilst many nymphs that vowed chaste life to keep

Came tripping by; but in her maiden hand

The fairest votary took up that fire

Which many legions of true hearts had warmed;

And so the General of hot desire

Was, sleeping, by a virgin hand disarmed.

This brand she quenched in a cool well by,

Which from Love's fire took heat perpetual,

Growing a bath and healthful remedy,

For men diseased; but I, my mistress' thrall,

Came there for cure and this by that I prove,

Love's fire heats water, water cools not love.

***

*

 

/Győry Vilmos és Szász Károly fordítása /

A szerelem-istenke, elszunyadva,

Sziv-lobbantó fáklyáját letevé;

S im szűzeség-fogadt nymphák csapatja

Tánczolva arra járván, fölvevé

A legszebbik, kezébe, azt a fáklyát,

Mely lángra gyujtá soknak hű szivét,

S egy szűz ragadta el mérges fulánkját

A gyújtó istennek, mig aluvék.

A lángot az kioltá egy patakban,

S tüzétül ez meleg forrás leve,

Hová a sok nyavalyás, szivszakadtan,

Üdülni jő… Szerelem betege

Jövék; de ah! vizet a szerelem

Forralni tud, viz azt lehűtni nem!