Csak úgy: Szoríts, benned létezem

sietve lépkedek,

ha hozzád megyek

messziről, kutatom

- hol van, merre láthatom-

s megpillantom,

most fordul felém,

mosolya villan,

- ő az , " az enyém"!
futni volna kedvem,

léptem még gyorsabban halad

eszem súgja- ej Te, fékezd magad!

már hallok egy dallamot,

szíved kalapálta édes szólamot

selymes lágy muzsika zenge

ahogy libben a fülembe

szavad bariton bársonya leng

"megjöttél Édes jöjj közelebb"

ahogy ajkam ajkadhoz ér

az a "KEZDET "a "HABOS FEHÉR"

s mélyen belenézek,

barna két szemedbe

úszva beljebb és beljebb,

végleg bele veszve

vonz magába,

mint a mágnes, csak zuhanok

szív, akár a vákuum

ellenállni nem tudok, nem akarok

álmokból szőtt

szivárvány lepel

mi most valóságként

betakar, átölel, felemel

mint forróságban

hűsítő nyári zápor

úgy ontja karod

az életet magából

s bennem szikrázó

virágzó tavaszt

s bimbódzó rügyeket

csobbanó patakot fakaszt

testünk ahogy összeér

ízig - vérig egybe kél

elragad a vágy, belsőm szaggatva

vérem felbugyog

 magával ragadja

 csókjaid heve

s a szenvedély égi ereje

lángol , táncol,

 szüntelen dalol

sejtjeink egybeforr,

 csillag robban valahol...

ha hangnélkül,szótlanul,

lelkeddel kérdezel

én meghallom, bárhogy is

s szám helyett, génem felel

összegyűjtöm szívemmel,

a fényt a napot

s rád borítom két karommal
mint szerelmes harmatot

Estem vagy édes,

lelkem virágkelyhe

csak ölelj szüntelen

szoríts, egyre-egyre

hagy éljem még

e forró a csodát Veled

fonj át, belsőmbe bújj,

s én benned létezek.