Soha nem vártam senkitől
hogy úgy szeressen
nem akartam ellopni semmit
inkább csak adni
nem mentem föl, mert féltem
leszakad a szívem
de csak téged féltettelek
meg ne láss engem
ah, a város tele van mindenkivel
útálom a tömeget
te kert vagy, magas kőfallal
kopott lábazattal
áthághatatlan bokrokkal
gaz meg minden
cirádás kovácsoltvas kapuval
rozsdamarta
ezüst holdfénnyel és bezárva
örökre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése