.kaktusz

Tudod arra gondoltam, ha igaz,

hogy az egész világ színház,

és színész benne minden férfi és nő,

akkor az is talán,

hogy a színpad egy hatalmas zsibvásár,

ahol kereskednek a férfiak, és a nők,

ha nem is mindegyik,

de sokan árulják a portékájukat,

mint azok a rossz kereskedők,

akik csak a mának élnek,

nem hosszú időre terveznek,

a kirakatba kirakják

a hamis árujukat,

igaziként reklámozni

nem röstellik,

becsapva ezzel a vevőt,

azzal nem gondolva,

előbb, vagy utóbb,

ha hazatér otthonába

rájön a csalásra…

talán ezért, hogy az embernek

sosincs egy percnyi nyugta,

fél, hogy kiderül,

az árú, amit az emberpiacon árult,

az nem a valódi önmaga,

cifra papírba hiába csomagolta…

aggodalommal teli az éjszakája,

a hiszékeny vevőjét félti,

el mikor veszíti,

de a csaló bizalmatlan,

retteg attól is,

hogy őt is becsapták,

elképzelni se tud becsületes üzletet,

nyugodt az álma soha sem lehet…

de van olyan is talán,

aki nem lép a reflektorfénybe,

a portékáját nem is kínálja,

önmagát árúcikknek nem gondolja,

de ha jön valaki,

aki szeretne pont olyat,

annak a szeretetét

szeretetért cserébe szívesen odaadja,

igaz, nehéz eldönteni, a színész ki,

és ki a valódi,

szeretetért nem hamis érzéssel,

de szeretettel fizető "vásárló".

2011. június 25.