Erdélyi Gábor: Vágyom utánad

Amedeo Modigliani
1917 , Staatsgalerie, Stuttgart

Vágyakozom érezni pólusaid felémáradó hívását

vágyakozom

várok Rád

hogy kezemben érezzem melleid hízelgő simulását,

áradozom.

Álom falakon keresztül nyújtom ujjaim Feléd

elérni a vágyak dombhajlatát...

csupa lágyság, izzadó nedves, puha csillogás.

Simulnék Hozzád,

simulnék testedhez, hogy halljam ujjaim

nyomában fakadó gyönyöröd halk nyögéseit.

Nézlek Téged...

Álnok szemeimmel felfallak, széttéplek

feszülő tested puhaságába hatolva keményen,

akár a szemembe nyilalló éles reggeli fény

ahogyan meggyalázza álmomat.

Álmodlak Téged?

Nem lehet, hogy álom volt csak

ahogy vonaglott és megremegett,

szorított és elengedett tested a gyönyör

élvezetének súlya alatt.

Bennem vagy már...és én benned vagyok,

mint tűzben a jéghideg fájdalom,

mint vízben a lágy keménység,

hatalom, gyönyör, én akarom.

Maradj meg bennem, csak nekem!